Hazatérítő (dedikált példány) [antikvár]

Bár nagyjából azonos nemzedékhez tartozunk, huszonévesen is már nagy hatással volt reám az akkor is harcsabajuszú, talpraesett hetési fiatalember, aki hol a környékbeli falvak "zenei világában", hol az akkor már ismertnek számító muravidéki irodalmárok körében bukkant fel néha. Nem ismertem akkor még közelebbről - sem jellemét, sem szellemét -, de valamiért mégis közelinek éreztem az ELTE friss, rangos diplomájával a zsebében a Mura menti peremvidékre visszakerült tanárembert. A 20. század nyolcvanas éveinek közepétől aztán úgy alakult a sorsunk, hogy azonos tutajra sodort bennünket az élet szele: a muravidéki magyar közösség kulturális és nyelvi védelme terén próbáltunk segédkezni erőnk és lehetőségünk szerint "Szorosabb" együttműködésünk kezdetétől éreztem, hogy Bencze Lajos személyében kiváló, az "irodalmi kánon" és az esztétikai értékek magas mércéje szerint megálodott tollforgatót ismerhettem meg, mellesleg abból a fajtából, akinek munkásságában - Czine Mihály ösztönzése és útmutatása révén - a nemzeti és a humán értékek kerültek előtérbe.