Hegyi Imre (dedikált példány) [antikvár]

A bogácsi születésű Hegyi Imre élete átfogja majdnem az egész 20. századot. Kétségtelen: nem tartozik az országosan legismertebb közéleti személyiségek közé, szűkebb régiójában, illetve az általa oly sokszor képviselt népi mozgalomban azonban jól ismerik nevét. Életútjának megörökítését, néhány írásának, beszédének közreadását épp ez a körülmény indokolja leginkább: bántóan keveset tudunk a 20. századi magyar történelem "második vonalához" tartozó, ugyanakkor elkötelezett nemzeti politikusairól. Pedig sokszor nekik voltak köszönhető a kisebb-nagyobb helyi, regionális vagy akár országos ügyek méltányos elintézése, bizonyos értékek átmentése, képviselete. Hegyi Imre életét a népi mozgalom határozta meg. Népi értelmiségiként, parasztpárti fiatalként kapcsolódott a közéletbe, mellyel a második világháborút követő években is elkötelezte magát. Az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején a népi mozgalom nagyjaival való személyes kapcsolata jelentette az élményanyagot a későbbi évek számára. Az 1945-ös generáció meghatározó eseménye, a parasztság évszázados álmát megvalósító földosztás számára is a régi, úri Magyarország megszűnésének és demokratikus kibontakozásának ígéretét hordozta. Az Észak-Magyarországon is újjászerveződő, megerősödő Nemzeti Parasztpárt helyi vezetőjeként ígéretes karrier előtt állt, amelyet a kommunista diktatúra kiépülése tört ketté. Nem véletlen, hogy az egykori "földosztó miniszter", a kommunista párt egyetlen igazi agrárpolitikusa, Nagy Imre miniszterelnöki reformjai magával ragadják, politikájának, a szocialista rendszer demokratikus reformjának elkötelezett híve lesz. A pártállam által a közéletben való érvényesülésre kínált legjobb terep számára is ekkor - az épp Nagy Imre által "feltámasztott" - Hazafias Népfront lett. A földművelő emberek érdekeinek védelme, képviselete hajtotta előre, míg 1956 tavaszától a forradalomba torkolló folyamat helyi értelmiségének egyik meghatározó alakja. A törvényesség helyreállítását, a parasztság érdekeinek védelmét tette első helyre írásaiban, országgyűlési képviselőként mondott beszédeiben is. A forradalmat megelőző napokban a helyi reformer pártvezetéssel együtt akarva-akaratlanul előkészítője lesz az október 23-án kirobbanó eseményeknek. Hazatérve első dolga a Nemzeti Parasztpárt újjászervezése, az 1949-ben kényszerűségből abbahagyott munka folytatása lett. Mint ő maga is mondja, nem volt forradalmár alkat. Demokratikus elkötelezettsége azonban a forradalommal való azonosulást hozott számára is. A kisebb-nagyobb túlkapások, majd a szovjet invázió őt is a reálpolitika útkeresésére késztette. Ezért vállalt tagságot a Kádár-kormányt elismerő megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságban, elsősorban a vidéki tanácsok újjászervezésén munkálkodott. E szerepvállalás többek között később nemcsak számára, hanem - tanúvallomásai révén - barátai számára is a megtorlástól való megmenekülést jelentette. Jellemző azonban, hogy a konszolidálódó Kádár-rendszerben nem pártpolitikai szerepet vállalt, hanem visszatért a Hazafias Népfronthoz, illetve a tanácsi munkához. A választókerületében, illetve annak tágabb vonzáskörzetében élők ügyes-bajos dolgaival, elsősorban a mezőgazdaságból élők sorsának javításával foglalkozott.