Helyzetjelentés (dedikált példány) [antikvár]

Egyik ágon a magyar újságírás Debrecenből táplálkozik. Már a 16-17. században nyomtattak itt vitairatokat és kiáltványokat, az akkori közélet fontos kérdéseiről. Szűkebb körben, de folyamatos kisugárzással készültek a Református Kollégium sajátos lapjai" is, Jókai regényes Csittvári Krónikájának valóságos elődei. Nem feledkezhetünk el a híres kalendáriumokról sem, a népi tájékoztatás és szórakoztatás érdekes, sokoldalú termékeiről. Örökükben jelent meg aztán a napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban mind gazdagabb debreceni sajtó. Legújabb évtizedeit, a koalíció pezsgését megtörve, elsősorban nem a nyilvánosság igénye és a közírás természetes hajtóereje formálta, hanem a külső szabályozás. Debrecen újságírói szinte máig óvatoskodva kényszerültek forgatni a tollat. Ugyanakkor igyekeztek tágítani, szétfeszíteni is a nyilvánosság és az önkifejezés mesterséges keretét. Okkal, joggal. Miközben ugyanis a város sajtójára szemellenzős fennsőbbségek szürkeséget és egyformaságot erőltettek, a Tóthfalusi tér kis szerkesztőségi dolgozószobáiban egyéni hangú versek, elbeszélések, regények fogantak, évtizedek óta. Jóvátehetetlen kár, hogy az eredeti élmények, gondolatok, érzületek nem ömölhettek bele az újságírás műfajaiba, vagy csak kevés színnel dúsíthatták a cikkeket, riportokat, tárcákat.