Hétköznapok (dedikált példány) [antikvár]

RAVATALLEÓ ELÁRVULMent végig a Csapó-uccán. Tagjai sajogtak, vézna teste meg-megrángott, térdei megcsuklottak. De ment. Meggörbült háttal földnek szegzett fejjel, meghajoltan, hogy kinyújtott tenyere a földet súrolta. A földet, a jó, anyajó földet, amely minden fájó lépésnél, sajgó megmozdulásnál ölelésre tárt karokkal hívogatta, szólongatta, akár kamaszkorának fájón édes álmai. Roskadozott. Hátán, tizennégyéves vézna, öregesen hajlott hátán, a nagy pékkosár tapadt minden bordájához, izmához. És hiába próbálta ereje minden megfeszitésével odébblökni, eligazítani, a kevésbbé sajgó bordákra tolni át a nyomást, mozdulatlan súlyossággal ült az a hátán, húzta le keshedt vállát, belevillanyozott a könyökébe, bénította a karját és karddal, kétélű tőrrel hasított a combjába.Süppedtek a térdei és minden lépésnél ugy érezte: nem bírja már tovább; most. most fogja magához ölelni anyja helyett anyja: a jó anyaföld. Odatámasztaná hátát, az irtó nehéz pékkosarat, valami kiszögellésre, kirakatablakba, ő maga aláüine az aszfaltra és élvezné kéjesen, kölyökmacskásan az elnyujtózást. az izmok pillanatnyi elernyedését, a sajgások kis szünetjén, de már rég elhagyta a főuccát a'kirakatablakokkal. a csendes Csapó-uccán görbed, az előkelő, zajtalan és üzlettelen. simafalu házak közötti úttesten: a városi előkelőségek negyedében.A pékkosár vaskos könyvekkel van telerakva. Hatalmas fóliánsokkal és kecses verskötetekkel, a cívisváros szenátor urának rendelésével. Csak tessék válogatni, nem tesz semmit kérem, majd hazaszállítom, mondta a főnök a boltban, az előkelő könyvkereskedésben. És Leó, a kis vakarcs, a létra tetején megre-9