Hétköznapok virágai (dedikált példány) [antikvár]

Bárányok bőgnekIrgalmak fénye, tiszta nap, szállj ide elém, keresztútra! helyettem bárányok bőgnek, mert én nem leszek megalkudva,mint e bárányok fűvel, sóval, s a szabadívu futkosással, időt faló robotos géppel, nem érheti be soha mással -fényem nincsen, csak verítékem, szemem hideg, homályos ablak, pocsolyamély, melyet a látvány velők mélyéig felkavarhat,hiába nézem ezt a mezőt, csupán a vakfoltot birtokolja, lennék az erdőben hasztalan cserje, törtető kan tiporta,birka megrágta sarjadékom, őriz az erdő, tudja, hogy kellek, mikor a fákat kivágják magam a felmentő seregnek.