Hetvenen túl (dedikált példány) [antikvár]

Ajánlás a barátság jogán Kötve kezem-lábam. Fejem is! Külön kérés volt, hogy ne használjak „nagy kifejezéseket", ne essek túlzásokba. Felmerül bennem, hogy még mibe ne essek bele. Az egész életem egyik csúf réme volt a spórolós smucerájság; egy ajánlás - versek, írások elé - ugyan milyen lehetne, mint az őszinte megbecsülés, amikor kitárul a szív titokzatos ajtaja, és feltör a sóhaj mélyről, mert rabjai lettünk egy kifejezésnek, egy örökkévaló érzésnek, stb. Pleskó András halk tűréssel leteszi magát (összes készségét, tudását, tudományát) az áhított egyszerűség asztalára: mégis nekünk harsog a szó, a „virágnyelven" beszélt magyar nyelvű érzésvilág áradó áradásai. Korunk történeteibe pontosan beleillik az ő személyisége, sorsát nézve vaduló kalandregény, amit elvonuló magányában él meg; szereplései, tanáros alkata ismertek az irodalmi leírásokban, Dr. Pleskó élő rokona a legjobbaknak. Sajátos lélek, alámerülő életünknek jeles példája: Pleskó Bandija Tisztelettel köszönt mindenkit: „kispataki" Pataki János !'i i I,