Hetvenkedő (dedikált példány) [antikvár]

Elvarázsolt királykisasszony Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen, azon belül is Angyalföldön, ott kezdődött a történet egy kislányról, aki egy sor tragédia után korán magára maradt. Az idő nem törölte el az emlékeket, sőt arra ösztökélt, hogy osszam meg őket másokkal is - aki akar, tanuljon belőle. Ami meg szép volt, azt próbálja megérteni, miért volt szép. A napfényt is a sötétség után élvezzük. Ki mondja meg, miért választotta még meg nem született lelkem ezt a külvárosi környéket, ezt az összekuszálódott családot, ezt a mamát és ezt a papát? Még megszületnem sem volt könnyű, mert halva születtem - és ezt nem viccből mondom! Mindenki édesanyámmal volt elfoglalva, mert komplikáció lépett fel a szülésnél, és rosszul lett. Egy nővér azért megpróbált feléleszteni úgy, hogy mindjárt jól elvert. A Szabolcs utcai, vagy másképp Zsidó Kórházban születtem 1933. július 7-én. A rokonok elbeszélése szerint hamar kikupálódtam, és Miss Zsidókórháznak neveztek el. Ezek szerint az újszülöttek közül én lehettem a legszebb, gondolom dús, fekete hajam miatt. Apám ugyan fiút várt és csalódottan látogatta meg anyámat, de amikor meglátott, rögtön belém szeretett. Teleaggattak rubintköves ékszerekkel, apám mégis úgy játszott velem, mintha fiú lennék. A magasba dobált, amit nagyon élveztem, nagyokat sikongattam közben. Később egyszer úgy meglökött a szoba és a konyha közötti hintán, hogy fennakadtam a fregolin! Be kell mutatnom a családom származását. A Dvorszky név maga udvari nemest is jelenthet, ami persze nem bizonyítható, hiszen senki sem járt utána. Pedig milyen elegáns lenne egy lengyel gróf ükpapa. De mit is változtatott volna ez a történet menetén!? Viszont az 1939-ben kötelezővé tett keresztlevelek beszerzéséből kiderült, hogy mindkét nagyapám törvényen kívül született, zabigyerek. Akkor meg könnyen lehet, hogy mégiscsak grófi sarjak voltak. Nem ismeretlen a történelemben, hogy a gróf urak az „udvaron kívül" bizony el-elpotyogtatták utódaikat a szép lányoknál.