Hetvenkedő idő (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Egy költő, amikor már „hetvenkedik" vele az idő, akkor számot vet a hét évdzedes útról, annak küzdelmeiről, örömeiről, bánatairól, sikereiről és kudarcairól. így tesz bölcsen Tóth-Hekkel Arany is. Mivel volt szerencsém megismerni, világra segíteni első kötetét, amely „Vándorutam piramisa" címmel jelent meg 2014-ben, így ismerem érzelemvilágát, stílusát, gondolatait, álmait, szenvedéseit. E kötet egyedülálló, mert a világban szerencsét próbáló, főként bébiszitterként dolgozó lányok és asszonyok küzdelmeit: keserveit, apró örömeit, és kiszolgáltatottságát mutatja be saját sorsán keresztül, amelyet az itthoni nincstelenség, kilátástalanság és az eladósodás kényszerített ki. A mostani, ,JiETVENKEDŐ IDŐ" című kötetében az 1968-2016 között írt verseiből ad egy válogatást olvasóinak. XI. fejezetbe taglalva adja közkinccsé életének sok sok rezdülését, szól a lélek vívódásairól és szól a körülötte zajló, változó világról. A költő a kötet elején a szülői ház, a szülök, nagyszülők életét, a gyermekkor, a karácsonyok, az elsöáldozás idilli szépségét mutatja be. Bár szegénység volt, mégis boldog gyermekkor elevenül fel a sorokban, költői képekben. A táj, a természet, az állatok közelsége, a szegényes játékok széppé tettek mindent, csak a szülőknek, nagyszülőknek kellett „robotolni" a mindennapi kenyérért. Sok helyütt az országban szinte a nagyszülőkre hárult a gyermeknevelés öröme és kínja. Fájdalmas szépséggel emlékezik meg róluk. A második fejezetben a Hetvenlcedő idő sok kedves emlékét tárja elénk a költő, melynek során szól gyermekeiről, és a gyermeknevelésben magára maradásról. Ám szólt arról is, hogy a sok munka, a sok tanulás bilincsben tartotta testét-lelkét és rombolta egészségét. Sokszor számolta az évek múlását és reménykedett, hogy megéri az ötvenedik, hatvanadik, hetvenedik évét is A következő fejezetben már a gyermekeiben való öröm, azok növekedése és felnőtté válása, a család és az anyaság összetartó ereje, a betegségből való felépülés, az újabb és újabb unokák megszületése színezi az olykor boldog és olykor fájdalmas, meditativ csöndjeit. írt egy szép "krúdys hangulatú" verset is. A költő „Visszanéztem" ciklusban emlékezik az első amerikai útjára, amikor a „vándorok védőszentje" Szent Kristóf vigyázta. Sokat ingázott New York és Székesfehérvár között. Nehéz volt leküzdeni a