Bővebb ismertető
Részlet:
A villa mögötti kert pázsitján, a diófa alatt, fonott fehér nádszéken ült két esszéíró. Az egyik retekfejű kis ember volt, nyári vászonöltönyben, fehér betétes cipőben.
A másik fekete keretes szemüvegével inkább kockafejűnek vagy foxifejűnek volt mondható, komoran kémlelt a világba, amint hörpölt a mokkáscsészéből. Apa nem volt velük, bement a hallba telefonálni, csak a hátratolt nádfotel és az üres csésze jelezte, hogy az imént még szórakoztatta vendégeit.
A védtelen esszéistákra most lehetett csapni.
-Egy bácsi a vendéglőben... - kezdte Kisfickó talán túlontúl hangosan, és az esszéisták felkapták a fejüket.
-Egy bácsi a vendéglőben... - itt elfulladt a hangja, mert már tudta, hogy hallatlanul mulatságos rész következik.