Holdvilági fény ül a magyar honon (dedikált példány) [antikvár]

Holdvilági fény ül a magyar honon Holdvilági fény ül a magyar honon. Gonosz árnyéka meg Trianonon! Míg Párizs ragyog a forró Napon: Gyászének hangzik a Kárpátokon. Erdély magyarral, egyre kevesebb. Bácskában holt lelkek, hullahegyen! Felvidéken magyart vernek rendszeresen. Kárpátalján óvoda, iskola nem terem. Megmaradt csonka országunk körül: Oláh, rác és tói, lesben körbe ül. Mindenütt a magyar, velük szembesül. Európával a nemzet hiába egyesül. Nem adták vissza Szent Korona jogát! Hiába zengi szüntelen himnuszát. Tovább üldözik magyarok fiát! Ha kéri autonóm státuszát. Új békét kell kötni! Trianon vesszen el! Kárpát-medence, csak magyaré legyen! Mint volt ezer évig, térképeken: Új történelembe, Hungária néven. Magyarok hazáját járja a Napsugár! Mert Holdnak fénye csak az éjbe jár. Duna-Tisza közén legyen boldog a nyár; Hova mindenkit a magyar ölelve vár. Mezőkovácsháza, 2011. december 4. 4.