Holtvágányon (dedikált példány) [antikvár]

1.Major Ágnes 1985- december 19-én csütörtökön este tíz órakor indult hazafelé erős havazásban. Aznap délutános volt. A debreceni 2-es trolibusz Segner téri megállójába ment. A fiatal, vékony testalkatú, 24 éves, barna hajú lány a Pamut- és lenfonó gyárban dolgozott. Munkatársai szerették ezt az életvidám, szorgalmas, és feltűnő szépségű lányt. Érettségi után rögtön itt helyezkedett el, végzettsége szabó-varró volt. Nem kerülte a munkát, mindig mindent becsületesen elvégzett, ha kellett szó nélkül túlórázott. Egyes kollegák szerint már-már túlzásba vitte a dolgokat, de őt ez nem érdekelte. A vállalati rendezvényeken is felszabadult, vidám volt. Nem vitte túlzásba az alkoholfogyasztást, épp ellenkezőleg nem ivott sokat, csak egy-egy pohárkával. Azt mondta mindig: Nekem ez eltart a végéig". Általában sokan felkérték táncolni, ezeket szívesen vette, de az utána lévő közeledést már nem annyira. Mindig megmondta kerek perec, hogy vőlegénye van, immáron három éve, és 1986 nyarára tervezik az esküvőt. Vőlegényét, Kerényi Gézát 1982 nyarán ismerte meg a Balatonvilágosi Vas- és lemezgyári vállalati üdülőben. Kerényi Géza a pénzügyi osztályon dolgozott előadóként. Véletlenül úgy hozta a sors, hogy mindketten abba a turnusba kaptak helyet. Felkapott volt az üdülő, sokan mentek oda, Ági a szüleivel volt ottan, ahogyan Géza is. Édesapja dolgozott a lemezgyárnál, mint lakatos, anyja, mint bérszámfejtő. A vízben úszott, amikor is a jóképű fiatalember hozzáúszott. Elkezdtek beszélgetni, Áginak megtetszett Géza arca, szép barna szeme, a mondandója, aztán már minden ment a maga útján. Nem akarták elkapkodni a dolgokat, azt mondták ismerjék meg egymást, ne ugorjanak fejest a házasságba.Ági még a szüleinél lakott, de jövőre tervezte, hogy elköltözik onnan. Most, hogy hazafelé ment, eszébe jutott, hogy istenem már megint itt a karácsony. Szerette ezt az ünnepet nagyon. Ilyenkor olyan meghitt, olyan szeretetteljes minden és mindenki. Bár csak minderi