Ikeranya [antikvár]

Születésnap Fekszik kiterítve, anyaszült meztelen és eszméletlen. Óvatosan pereg, szivárog benne az élet, a keze uj-jából indul, és szívében végzi. Nyilak. Tűk. Ébredezik, egyelőre dereng csak, hirtelen egy fénycsík belevilágít a szemébe, örömfoltokat hoz. Végre, kicsit vizes lett tőle a háta. Azért még nem egészen, mintha elölről kezdődne. Újra marja a szemét az álom, foltok keletkeznek körülötte, beleszédül, és a szúrós karikák kaparós fejfájást okoznak. Villámok, szikra, az újabb alvás kezdete. Rémek. Látja, pontosabban épphogy érzékeli, ahogy a Doktor ránéz a vérnyomásmérőre, bólogat, odasúg valamit a nővérnek, biztosan hatalmas titkot oszthat meg vele, ami csakis őt érinti, róla szól a sunyi módszer, pont ő nem tudhatja meg a receptjét. Elengedi a kezét és magára hagyja. Mostantól egyedül lebeg. Az ajtóból a szűk hang odabiggyeszti: jól szorítsa, hogy bent maradjanak, becézze őket, akkor megszületnek. Ugrás szakadékba. Csepeg az infúzió, egészen halkan, csak akkor lehet észrevenni, mikor üres lesz a nejlonzsák a bal válla felett, cuppan egyet. Jön a nővér, pillanat alatt át-