Iszalag-Fény (dedikált példány) [antikvár]

Részlet:"Adorján Gyula:ELTÉVEDT KIRÁNDULÁSDöng a föld, levél-szívecskék lapulnakegymáson, és bakancsok sietnektúristajelzéseken a kilátófelé. Dömös a délután iránya.Az ősz megint vicsorít? Rázza ökléta komor tölgy. Reánktör a rebellisszél, és egy levél ájultan pereg le,feledve nászának tölgy-éjszakáját.Sötétedik. Jelzés nincs, csak vak árnyakfonódnak körénk s utat tapogatvamegyünk idegesebben egyre beljebb,de az út is, erdő is elfogyott már.Sötét van, Szurok éjszaka. Lecsüngőkezek és jajgató fekete csillag.FATEKNÖBENKis barna fateknőben csónakáztunka Gyöngyösön. Kockás ing volt vitorlánk.Folyómederbe lesüllyedt a város:Hunyadi út, piactér és harangszó.Ahogy a delet elhagytuk, recsegvezátonyra futott bárkánk, pici teknőnk.Talpunk alatt kavicsok, s egy fa ájultrévülete bilincsbe vert. Nyöszörgőkalózok, s a három diák kifosztottüzenete pergett a mozivásznon.Nem emelkedik a patak! Ki küldiDunára csöpp, elárvult csónakunkat?Tördelve ujjunkat hiába várjuk?Elbotlik a remény is: szó a szájon."