Jaj-hajnalhasadás (dedikált példány) [antikvár]

Az olvasóban, ha csak az az egy bizonyosság maradna, hogy a versek által az életbe belelátott és hozzásegítené életének, az élet megismeréséhez, vélem mondhatná el ujjongva: "Csodákat láttam, Ahogy átláttam a világ mozdulásán!" Tizenöt-tizenhat éves koromban kutattam az okát, hogy miért vagyunk mi állami gondozottak. Ekkor fedeztem föl az erkölcs, a szerelem, a természetünkből született gyermek egymáshoz való kapcsolatát. Hirdettem társaim között, hogy meg kell várni, amíg felnőve meg nem szeretünk igazán valakit, mert az el kell hogy jöjjön. Akik igazán szeretik egymást, azok a gyermeküket is szeretik, így nem lesznek állami gondozott gyermekek, mindenki szeretni fogja gyermekét. A szerelemig való várakozási, önmegtartóztatási időt, az érte váró erőt neveztem erkölcsnek, amelyre utalást a gyermekként megismert vallás erkölcsi tanításai között ismertem meg, és éppen ez az időszak volt az, amikor az életben való szerepét kerestem ezen erkölcsi tanításoknak...