Kalandjaim 1. (dedikált példány) [antikvár]

1. előszó helyett Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a tvilsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot, de miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott, a hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak, de Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram! Ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!" - mire ő így szólt: „Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű! Miért kételkedtél?" - és amint beszálltak a hajóba, elült a szél, a hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy." (Máté 14,22-33)