Kamasz világom (dedikált példány) [antikvár]

ElőbeszédKamasszá létem 1966-ban kezdődött - férfivá létemmé indulván már nem csak a családommal foglalkoztam.1969 jeles esztendő volt: nemcsak ekkor fejeztem be a nyolcadik osztályt, hanem volt plébánosunk, dr. Udvardy .Tózsef csanádiszegedi püspök ekkor bérmált.Ugyanebben az évben édesapám akaratából a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola szőlő-termesztő-borkezelő tagozatára kerültem. Ám hiába éltek itt anyai rokonaim, nem kerültem hozzájuk - személyiségem fejlődése fokozódott.Kollégista éveimről később írnék majd regényt; második esztendejében a helyi színjátszó csoport tagja lettem; majd 1972 őszén Önképzőkört alapítottam.1973 januárjában gondolkodtam arról, hogy jelentkezzem a Színművészeti Főiskolára - ám mert táncolni nem tudtam, hangszeren játszani szintén nem, meg beszédhibám is volt, ezért csak a szegedi bölcsészkarra adtam be a felvételimet február elején. Mivel csak 16 pontot értem el, a határ 16,5 volt, ezért nem vettek fel.Édesapám kapcsolatai révén a Közép-magyarországi Pincegazdaság Jánoshalmi pincészetében helyezkedtem el; de gimnazista kollégista társam (Lucza Ilona) segítségével, és Szigeti Ferenc levelezőtársam támogatásával felkészültem a jövő évi felvételire.Miután sikeres volt a felvételim, a hódmezővásárhelyi Bercsényi laktanyában töltöttem elöfelvételis éveimet és 1975-től lettem egyetemista.Ezekről az évekről szólnak alkotásaim - bízom abban, hogy olvasóim feltámasztják emlékeiket!Köszöntöm az Olvasót!Szeged, 2014. június 21.Árpás Károly