Keskeny résen át (aláírt példány) [antikvár]

Részlet a könyvből:Húsvét hajnalán mindig fázom. Az ablakon egyetlen fénycsík világít: keskeny rés a rosszul záródó spaletták között. magamhoz szorítom a takarót, az óra egyenletesen ketyeg, az inga sárgaréz holdja mg-megvillan, és várom a lépéseket. Lassan közeledik majd, a kikövezett járdán kopog a sarka, mintha lassítana, nem áll meg, megy tovább, visszafojtom a lélegzetem, a takarót még szorosabban tartom. Talán visszafordul egyszer, mint évekkel később, órákon át járkál fel s alá, szünet nélkül, és senki sem mer kinézni az ablakon. Ilyenkor nem szólal meg a kanásztülök, a szomszéd szobában sem mozdulnak meg, az ajtó alatti rés sem dereng, csak fekszem az ágyon és figyelek. Nyáron majd fel kell tenni a zsalukat, és a felnyitott zöld levelek között éppen az útra látni.