Ki ölte meg a Miklós utcai mókusokat? (dedikált példány) [antikvár]

Részlet a könyvből: - No, reggel átmegyek Magyarországra - mondta egyik este, a jó vacsora után, nagybátyám, Siroky Pista bácsi. - Ha akarsz, te is velem jöhetsz, Vili... - Magyarországra? - Kérdeztem csodálkozva. - Oda hát... Mondom! - Hunyorított ravaszkásan. - Akkora nagy magyar vagy, a határon túl meg még sohasem jártál!? No, most jöhetsz. Velem. Ne örülj, nem Budapestre, csak átlépünk kicsit a határ másik oldalára. Eredj is aludni, mert holnap korán indulunk. Elalvás előtt egyre azon járt az eszem: nagybátyám valamivel nagyon meg akar tréfálni engem. „Jó lesz, ha mindenre odafigyelek"; azt hiszem, ez lehetett utolsó, féléber gondolatom... Kora reggel aztán kiderült: ha lesz is tréfa, még odébb van, mert az indulás - nem volt az. Rozina nagynéném jóval korábban ébresztett, mint máskor. - Vilkó, ha menni akarsz, akkor kelj, készülj, és gyere reggelizni! Falatozás után Pista bácsi az istállóba ment, kivezette a két ökröt és járomba fogta őket. Közben én is az udvarra értem. Boldogan ugrottam fel a szekérre. Rozina néni utánunk hozta az útravaló elemózsiát; friss vászonkendőbe csomagolt hajnali sütésű kenyeret, lángost, hideghúst, paprikát, hagymát, paradicsomot; majd jó hűvös vízzel, amit azonmód húzott fel a kútból, megtöltötte a nagy cserépkorsót és azt is bétette az étel mellé. Elrendezett minket, ahogyan kellett...