Kincs (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Szűcs Mara a gyermekversek után (Mara néni versesháza) most felnőtt versekkel jelentkezik - ám nem szakad el a gyermekvilágtól. Hiszen a kötet címe - „Kincs" - éppen anyai szerepére utal, akinek a kincs: a gyermek. Ez a felfogás, világlátás jellemzi ezeket a verseket is, ötvöződve mély hittel, pozitív világszemlélettel, önzetlenséggel - ami, sajnos, nem jellemző egyöntetűen ma sem. Pedig vívódik ő is eleget, talán ezért is került a kötet legelejére a „Testem-lelkem" című verse, melyben leírja: „Lelkem messze jár / már, oly szabad. / De testem visszahúzza, / nem szabad!". ír szomorú hangulatáról, keserűségeiről is, amikor „Kártyavár"-ként „Összeomlott minden, /eszme, ideál" - de érzi, tudja, hogy az anyagi javak nem adhatnak életünknek értelmet. A nő hivatása az anyaság, a megszületett gyermekre „vigyázni" pedig „megtisztelő" (!) dolog („Kincs"). Szűcs Mara szereti a természetet; ez nem is lehet másképp az elénk táruló, nagyon emberi szemléletében. Az erdőben körülveszi „a csend, / a varázslat /, mint egy kedves, szép ru-/ ha selyme" (,Arborétum"). (Verselése látszólag egyszerű -miközben mai eszközökkel, például szóelválasztásokkal él.) Vagy a „Vihar" után, amikor „Megszólalt egy csöpp / madárka, / válaszolt neki / kis párja, / újabb és újabb / dalnokok / zengtek a Napnak / új himnuszt." Érdekesek és fájdalmasak szerelmes versei, a titkolt szerelem, vagy a be nem teljesülhetett korai szerelem. És sok verse szól ünnepről, bizakodásról, hitről. Utóbbiakat is őszintén ajánlom mindazoknak is, akik nem ún. „hívők" - mert ezek a versek mindnyájunkhoz szólnak: „Szeresd az embert, / 5