Királydinnye (dedikált példány) [antikvár]

Irodalmi értéke nincs. Kb. 56 éve kezdődött nálam a rímfaragás, és ez végigkísérte az életemet. Gyermeki fogalommal élve játszásiból" csináltam. Alkalmakra írtam a legtöbbet. Szinte az egész egy nagy hülyeség. A baráti körben - tudták, hogy hajlok a tréfára - elvárták tőlem, hogy névnapokra bulikra írjak egy-egy poénos, csipkelődő verset. Nem őriztem meg, odaadtam az ünnepeltnek. Azt mondják a bölcsek, hogy unatkozó nyugdíjasnál nincs rosszabb. Ez a tizedik tanév mióta nekem nem csengetnek be, de 2013-ban sem unatkoztam. Citeráztam az Üllési Királydinnye Citerazenekarban felnőttekkel, gyermekekkel. Reggel korán ébredtem, s közismert poénokat öltöztettem fel". Összejött néhány tucat. Úgy döntöttem közreadok belőlük. A versekhez kapcsolódóan a rajzokat négyen alkották. Ki szerényen, ki merészen. A kéziratot olvasva, hangulatuk szerint, barátságból tették. Tóth Béla bátyám (szögedi író) Szegedet vidámította". Én forráskúti vagyok, mert két generációt tanítottam ott negyven év alatt. Emlékül hagyom ezt a kis kötetet Forráskútnak, tanítványaimnak, barátaimnak... és másoknak is. Nekem szórakozás volt az írogatás. Remélem, hogy aki elolvassa, nem fog túl sokat szenvedni. Ez nem kötelező olvasmány! Vidám korrepetálásnak szánom. Felnőtteknek.