Kő a nyelv alatt (dedikált példány) [antikvár]

Mindőn ezt írom, kedves Vörösmarty Mihály, a vész még nem tört ki, s a szellemnek világa pislákol az ég elsötétült arcán.A halálra rémisztett, megkínzott természet lassúbb forgásra fogja Földünket, melynek gyomrában újabb atomfelhő tömörödik, hogy szétfeszítse égitestünk beleit. A lég: ködtől, szmogtól, radioaktív anyagoktól szennyes. Vizeinkben görcsölnek a halak. Az évszakok ,túljárják' idejüket. Lehet, hogy 'kiesik' naptárunkból a Tavasz?Az ember: fél-isten, -állat, e sárkányfog vetemény" valóban fáj a világnak, s a világ is visszajajong benne. Hiába küzd szelleme. ,vas esze', jég szive', két kezével karmol megélhetésért, de belülről mégsem jutott elébb.Most dél és csend és hideg van egyszerre, mint lenni szokott Nagy Változások előtt.