Kő, papír, olló (dedikált példány) [antikvár]

AMIT HALLANI AKAROKHajnalban álmok kiabálnak beelmém sötét kamráiba, és a^al ébresi^ikagyam lakóit, hogy há^iga^ájuknak gyorsanegy absf^urd darabot rögtönöznek.A^ arcokon hullám^ értetlenség olytermészetes, mintha résf^e volna a^^ előadásnak.Af^ egyik ^varában áripelni kef^d, mintegy tücsök, a másik ollóvalpróbál biciklit s^relni,banánhéjat testiek a konyhakőre,és ^katolnak, mint a vonatok, öss^evissf^a tekeregve.És ekkor a mennye^tből esni ke^d,hálóvá burkolódó sugarakban.Mintha egy végső t^avart kéne legyő\nöm,kö^^ük lépek szelíd ostorommal,a gondolataikat eltérítem, és átvessem af^ irányítást.Akarom, mind éhes csecsemőként sírjanak, vagynem is: inkább legyenek néma ^nekar,hangsf^erek nélkül játssf^ák el a^ a müvet, amithallani akarok ma reggel