Költemények két kötetben (dedikált példány) [antikvár]

PROLOG Rég elmúlt idők halovány emléki. Köszöntelek, szívből köszöntelek, Ó árasszátok a rideg jelenbe Csillagsugáiként enyhe fényetek ! — lm összegyűjtve mit keblembe zártam Átérzem újra könnyem, álmom, vágyam „Szép emlékkel még nem szegény a szív. Bár a jelen keservet nyújt csupán. . — Tavaszról szőni hímes, bűvös álmot. Mi jól esik a téli éjszakán ! Szerény dalok, én bennetek találom. Szép emlékeim, letűnt ifjúságom Akadtok-e majd egy érző kebelre, Ki megérti ábrándos hangotok. Ki újra érzi, amit egykor érzett És elmereng a régi dallamon! ? Mit önkéntelen, önzés nélkül írtam. Mikor örültem és amikor sírtam