Könnycseppek (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Csak hallgatóztamHa megkérditek egyszer, hogy ki voltam, elmondhatom, hogy én csak hallgatóztam. Nem is tehettem volna semmi többet, kihallgattam a fákat és a csöndet. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.Az édesanya édes szívverését, kihallgattam az élet ébredését, a haldokló utolsó suttogását, a végtelennek hullámcsobbanását. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.Az igazaknak álnok hitszegését, kihallgattam a vérem lüktetését, a szerelemnek orkántombolását, a szétszakított szívek dobbanását. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.Megkondultak az izzó ércharangok, elvarázsoltak földöntúli hangok, kihallgattam a bűnöst és a szentet, a Teremtőben élő néma rendet. Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam, higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.