Kövek között járok... (dedikált példány) [antikvár]

Kövek között járok . Gyertek, szegény emberek Gyertek, gj^ertek hozzám ti szegény emberek, Hadd osztom köztetek széjjel a szivemet! Vegyétek! Kiosztom miként a kegj^es nap Szórja a sok fényes aranyló sugarat. Ugy szeretném magam egész kifosztani, Minden jóságomat most széjjel osztani, Mert gazdag ia szivem s nehéz a sok arany. És hordom' a terhet — oh én boldoigtalan. Tán, ha nem lesz szivem s anélkül ténfergek És ti meghalljátok koldus-kérésemet S vissza-adtok nékem egy kis sziv-darabot Alamizsnaként Én tartom a kalapot, Térdre bocsájtkozom és szépen köszönöm. Hogy elszórt szivemből jut egy kis örömöm. Hl érezni tudtok majd, ti is, emberek, Széttört szivemmel is még boldog lehetek!