Lángoló bizonyíték [antikvár]

1. fejezetKarén gondterhelten jártatta körbe tekintetét a megmaradt kis birtokon. Birtok! A birtoknak mindössze csak kis hányada maradt az övé. Éppen csak egy kertre való, gondolta szomorúan. Még szerencse, hogy ez is van - elmélkedett megnyugvással. Végül is a ház megmaradt, így van tető' a feje felett. Ezért is nagyon hálás volt a nagybátyjának, aki két évvel ezelőtt befogadta az árvaházból. Pedig már akkor is nagyon szűkösen éltek. A beteg nagynénit fél év múlva eltemették, a bácsit pedig pár napja. A föld a hitelezőé lett, a szomszéd birtokosé, James Forresté. így a megmaradt ház, pár melléképülettel, a kerttel beékeló'dött a Forrest birtokba.-Most mihez fogsz kezdeni, kislányom? - fordult felé jóságosan James Forrest.-Nem tudom, James bácsi.-Nincsenek más rokonaid?-Nem hiszem. Bár valaki minden karácsonyra küldött nekem egy csomagot. De sohasem írta rá a feladó a nevét. A csomag mindig más-más városból érkezett. Gondolom, csak szánalomból gondolt rám a jótevőm, különben jelentkezett volna.-Ez nagyon érdekes. Mit gondolsz, nem kellene megkeresned az illetőt?-Szívesen köszönetet mondanék a gondoskodása miatt, de nem tudom, hol keressem.-Talán ő most is segíteni tudna neked.-Csak nem gondolja rólam, James bácsi, hogy most, felnőttként, bárkinek a nyakára telepednék, hogy könnyítsék a helyzetemen? - húzta ki magát önérzetesen Karén, mire James Forrest elismerően mosolygott.-Ezek szerint van valamilyen terved a megélhetésedre. Tudok valamiben segíteni?-Azt hiszem, bár - bizonytalanodott el a lány.-No, csak ki vele, bátran! - bátorította a szomszéd.'I,J'fií^