Lehetek én is (dedikált példány) [antikvár]

Intro Odaírom, hogy február huszonnégy, kedd. Felsorolom, mi minden történt velem aznap. Semmi. Kis helyet kihagyok, két-három sorköz, megvárom a következő napot. Még mindig semmi. Akkor megint sorköz. Dátum, sorköz. Olyan nincs, hogy semmi, valamit oda kell írni, a naplóírás segít szembenézni az igazsággal. Minél bonyolultabb szavakat emlegetek, annál jelentéktelenebbnek érzem magam, igazság kihúzva, ne mondjuk, beszéljünk inkább a kávéról, most épp a kávé miatt kellett félbehagyni az előző sort, lefolyt. Kifolynak kezeim közül a mondatok. Ez jutott eszembe és le is írtam. Nem vagyok épp büszke rá, nem is szégyellem, elképzelem inkább képregényben, úgy nem olyan rossz. Oda vagyok rajzolva, képregénycsaj copffal, riadt arc, buborék a félig tátott számból, bele van írva egy mondat.