Löffler-bolt, az a régi szép... (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Az ördög incselkedett velünk, amikor Annuskát a Sajka utcai lakásunkban október 23-án eltalálta egy eltévedt golyó, Böskénk lenyomorodott, idegklinikus járt hozzá amíg élt, Arthúr a kommunistáktól való félelmében disszidálni akart, de a határon meggondolta magát, föltámadt benne a hazafiasság, otthagyta a ponyvás teherautóban cidriző többieket, és csak sok viszontagság után érkezett haza. A hepaj kezdetekor esett mindaz, ami most az agyamba tolul. Tulajdonképpen nem tudom, miért vettem eszembe az írást. Talán, mert attól a naptól kezdve fordult a lehető legrosszabbra mindőnk élete. Miközben próbálom leírni az átélt gyötrelmeket, kezdek rádöbbenni: véget is vethetnék irodalmi szárnypróbáimnak, alaposan belegabalyodtam. Nem szokta a cigány a szántást! Én se az írást. Mi a frásznak?