Magam körül (dedikált példány) [antikvár]

Sárkány, égi küszöb A nagy mű barátomé volt, kit bitang paraszti sarjnak mondottak a bölcs rokonok. Véle szűrtem össze gyerköc éveim során a levet s most is belőle kortyolok. Ama barátságról rónék ma emlékül talán félszeg, suíán is bomló sorokat. Amaz elszállott évekből vetítem mai létünk szürke kis lapjára sorsomat. Udvaruk mélyén, egy ócska, megkopott szekér lőcsére kötve lebegett a sárkány. Két keze munkája rángott a zsinóron húnyó nap fényében vörösen és sárgán. Én félve nyúltam feléje. A nagy távolság — sárkány és föld — veszelytően nyűgözött. Csak topogtam mélán s szemem a lehulló homályon át itta az égi küszöböt.