Mancsok a tenyeremben I. (dedikált példány) [antikvár]

Előszó A papírra vetett történet igaz, az akkor készített napló alapján íródott. Megírásánál egyetlen dolog vezérelt: emléket állítani annak a nagyszerű időszaknak, mely nehézségei ellenére különleges és csodálatos volt. Fiatalok voltunk, tettre készek, és egy dolog motivált: megkönnyíteni állataink raboskodásának napjait. Az Állatkert akkori élete nem hasonlítható össze mai tevékenységével! A nyolcvanas évek elején mások voltak a feltételek, az adottságok, az eszközök. Amikor gyorsan kellett dönteni, az állatgondozó feladata volt az újszülött állatok életbenmaradási lehetőségeit felmérni. Ha a mama elzárkózott a kicsi ellátásától, akkor a gondozóra hárult ez a fáradtságos, ám különleges feladat. Magasztos élményt nyújtott mindazoknak, akik vállalták egy-egy kisállat nevelését. Az álmatlan éjszakák, a rengeteg aggodalom olyan kapcsolatot teremtett állat és ember között, melyre egy átlagos állampolgár azt mondja: nekem mondhatnak, amit akarnak, a vadállat az csak érzelmektől mentes vadállat marad! Én mégis remélem, hogy sikerült papírra vetnem azt az érzésvilágot, mely az állat-ember kapcsolatot egy más szemszögből mutatja be! Talán sokan úgy vélik majd, hogy olyan érzelmekkel ruháztam fel az általunk nevelt állatokat, melyeket csak az én túlfűtött képzeletem rajzol ennyire jelentőségteljessé. Mégis hiszem, hogy bármilyen állattal kialakítható egy bensőséges, szoros kapcsolat odaadással és szeretettel. Az állat tudja, felfogja a felé áradó érzéseket, s mint egy tükör, ugyanazt visszavetíti ránk. Akik tartottak már, vagy tartanak háziállatot, azoknak ezt nem kell bizonygatnom. A kételkedőknek pedig csak azt mondhatom: meg kell próbálni! A történet ebben a könyvben nem ér véget, folytatódik. Hálás köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik emlékekkel, anekdotákkal segítettek a könyv megszületésében. Valamint Kovách Lászlónak és a TOP CARD Kiadónak, hogy megfogta a kezemet, és végigvezetett a könyvkiadás útvesztőin. Könyvemet szeretettel ajánlom Beke Daniella (1985-2019) Halmy Éva (1956-2009), Kasza László (1921-2008) és Simon Ildikó (1961-2020) emlékének!