Mécs László összes versei (aláírt, számozott példány) [antikvár]

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom. Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold. És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt. Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt.. Jaj, mocsár van, födelem van még mindég a lelkek telkén, Sátán gubbaszt éltünk fáján s mind levágja, ami jóság bimbósodva kifakad. Elég volt volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre! Milliónyi kakas torka / kurjants, hajnalt hívogass! Minden szívből, piros szívből kukorékold fel az égre! Minden vándort útra küldj és minden csirát szólogass!