Meghalni Budapestért (dedikált példány) [antikvár]

KIÁLTVÁNYEz a nap - 1944. október 15-e - reggel még ugyanolyannak indult, mint a többi. Sőt, talán még valamivel szebbnek is, mert vasárnap volt. Ilyenkor egy kicsit tovább lehetett lustálkodni az ágyban, hajnalban a gyárak sem kürtölték munkába az embereket. Ha a légiriadók szeszélye megengedte, el lehetett menni egy moziba is, megnézni valami vidám békebeli filmet, ami legalább másfél-kétórás kikapcsolódást jelentett.A vasárnap azért háborúban is csak ünnepnek számított. No persze nem mintha a díszes ebéd tette volna azzá, bár az asszonyi leleményesség tökbélből, leszűrt tarkababból a békebelire megtévesztésig emlékeztető babgulyás ízt tudott mesterkedni. A Palóc utca 5. szám alatt most zárva volt Hajdú Bandi bácsi cipészüzlete is. Hajdú néni jóvoltából már asztalon párolgott a forró pótkávé, amikor Bandi bácsi szertartásos gonddal megkötötte elmaradhatatlan csokornyakkendőjét. A rádióban Karády búgott érzékien, odakint bágyadtan, ősziesen sütött a nap.-Sétálhatnánk egyet ebéd után. Mi a véleményed, mama? -kérdezte Bandi bácsi.-Hát, ami azt illeti, nincs valami sok kedvem hozzá.Az asszony nem folytatta tovább, a rádióra figyelt, mert az adást hirtelen megszakították.