Mégis élek (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: A bőröndöket már leszedték a hálóból, amikor Udvari Ernő figyelmeztette fiát: - Nézd, az ott a kadétiskola. A vonat még változatlan sebességgel rohant és a háromemeletes épület sokszáz kivilágított ablakával eltünt a gyerek szeme elől, mielőtt szembetalálkozhatott volna vele. De lehet, hogy az izgalommal vegyes örömtől nem látott jól... Hát megérkeztünk! mégis... megérkeztünk... itt vagyunk, uj élet kezdődik, - katonaélet, az, no, várjunk csak. A nagyobb s a kicsi táska elfoglalja a fél fülkét, ez valóság, a vasut zakatolása is valóság; apja fejére teszi a kezét s nagy, szivéig csorgó szeretettel megsimmogatja: örülsz, kisfiam? - dadog: nagyon - ez is valóság; a simogatás is, a dadogás is. A nagy bőröndökben az ő holmija van: hat ing, hat alsónadrág, hat törülköző, mindenből hat, előirás szerint. csupán zsebkendőt, meg harisnyát kapott tizenkettőt, azokból több kell...