Megsárgult fotográfiák (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Fotók, megsárgult fotográfiák. Elkoptatta őket az eltelt másfél évszázad alatt az idő. Dédapák, nagyapák, oldalági rokonok, nem is tudjuk mindegyikről, ki kicsoda. Mégis itt maradtak nekünk figyelmeztetésül, hogy minden véget ér egyszer, az élet véges. Születtünk, cseperedtünk, szerettünk és szenvedtünk, házat építettünk, tisztességben megöregedtünk, aztán elragad minket a halál. A képek fölé hajolva mintha egészen más dimenzióból néznénk őket. Az idő dimenziójából. Előttem van nagyapánk családjának fényképe. A múlt század 20-as éveiben készült. Nagymama és nagypapa valami fonott széken ül. Nagymamán fehérgalléros ruha, bajszos nagyapám is levette az uniformist, ünnepi öltönybe öltözött. Mögöttük a négy serdülő fiú, közöttük apám, alig húszéves. Nagy esemény lehetett ez akkoriban, hogy a fotográfus megörökítette őket. Mind a hatan bizakodva néznek a jövő elé. Közülük ma már senki sem él. Többségük derekasan boldogult, diplomát szereztek, népes családot alapítottak. Néhányan viszont elvesztek a történelem útvesztőiben