Méhész a kaptárban/Sebek (dedikált példány) [antikvár]

„Mai eszünk szerintem hasonló a középkor lapos világához. Aki messzire menne, úgy érzi, leesik a pereméről, bele a tébolyba. Ettől pedig retteg mindenki. Éppen a tébolytól való rettegés teszi hasonlatossá a mai embert a középkorihoz, aki a világ peremétől rettegett. Szerintem a hasonlóság nagy. Csakhogy közben látnunk kell, hogy a lapos világhoz mért lapályos gondolkodásunk mind kevésbé fogadja be és emészti meg tapasztalatainkat, és a világfelforduláséletérzése mind általánosabb. S az eredmény, hogy mind többen menekülnek a gondolkodás vidékein túlra, okkultizmusba, miszticizmusba, kábítószeres álmokba meg egyebekbe, mert érzik, hogy a klasszikus értelemnek nincs mit kezdenie az ő tapasztalataikkal. " Van egy társaság. Lehetne akár a miénk is. Van egy család. Lehetne akár az enyém is. Van két történet - drámaként megírva -, lehetne akár az enyém is vagy a miénk is. Bármelyikünké. E történetek bizonyos elemei, fordulatai, karakterei ismeretlen ismerősként ott rejtőznek valahol a tudatunk legmélyén vagy talán még mélyebben, emberi fajunk egyetemes emlékeiként: a kollektív tudattalanba ágyazva.