Menet közben (dedikált példány) [antikvár]

SZÜLETÉS Először születtem: mikor megszült az anyám Másodszor születtem: mikor ősünk leszállt a fáról Harmadszor születtem: mióta mindezt tudom. EMBER VAGYOK Ember vagyok és gondom az csupán. Hogy él-e fajunk egy háború után? EMBER vagyok. De ember vagy-e Te. Kinek formája szerint Embernek kéne lennie? LÉPJ KI Lépj ki a színre, Tenni ma egy a szavakkal. Bárkit bárhol is kössön a föld Lenni igaznak, tenni merésznek az lehetett csak Mindenkor, aki merte vállalni hitt igazát. Lám, halad, zajlik az élet, tűnnek a napjaiéi. Míg mi, az emberi faj képviselői itt, ma, e korban Tudunk-e méltó emléket hagyni a századok múlta után? Avagy mi mégis bizonyítanánk: rongy ez az emberiség? Jövő távolba, múlt képzetébe csapong bolyongó képzeletem. Erre is, arra is nincs mihez kötődjék, itt a jelen vár, S maraszt e zúgó tengeri vihar, s hú szerelem.