Messze gurult alma (dedikált példány) [antikvár]

Sulyok Gizella első versei, szerencsére, nyersek és darabosak voltak, de őszinték, ösztönükbe bevilágítok. Mostanára már érettek: finoman darabosak és dallamosak lettek. Hála Istennek: a darabosságról nem mondottak le, mert ez költészetének jelleméhöz tartozik, nem hasonlítható hát a sima és hibátlan formaművészekhöz, akik már a bölcsőben jambusokban gügyögtek. Idézzük a Múzsához írt segélykérő versét:add nekem fekete-gyökér szavaidat,melyek a múlt ingoványából szívjáka lét sűrű iszapját,hogy indázzanak egyre feljebba kérgefosztott,gombalepett törzs korhadt odúiba,friss keringés áramával oltva beaz elhalt sejteket."Legszívesebben végigidézném, de hát hagyok az olvasónak is felfedeznivalót!A Zengő-bongó bolygón" furcsa dallamai fülünkbe ragadnak:Monoton dobokonrock-dobos robotol..."és így végig, magyar ütemmel olyan szövegek, melyek nem mondatok, hanem zenébe olvadó szótagok sorozata!A Kígyó oroszlánt fojt" előomló, el-elfulladó vallomása - egyetlen mondat, az is befejezetlen, mert befejezhetetlen - a magány fájdalma rátekeredik a lélekre az élet sivatagában.