Messzi utak, távoli harangok (dedikált példány) [antikvár]

I. fejezet Beke Andris akkor készült elhagyni szülőfaluját, mikor egy napon dühödt, agresszív agitátorok lepték el az ország, az Alföld településeit, hogy új rendbe, új közösségekbe tereljék a parasztokat. Keletről, ahonnan száz évekkel ezelőtt Dzsingisz kán nyílvesszős vademberei vágtattak Nyugat felé, s ahonnan télidőben dermesztő fagyok érkeznek Európa civilizált, elkényelmesedett tájaira, most vad, fékeveszett erőszakossággal ismeretlen fogalom, ismeretlen eszme tört előre, melyet a háború győztes hatalma hozott, erőszakolt a leigázottakra. Mozdult, rengett a világ, az agitátorok, vagy ahogyan a helyiek nevezték őket, agitálok, hetekig győzködték a falusi-tanyai embereket, mennyivel jobb lesz mindenkinek, ha közös lesz a föld, a határ, a lovak, traktorok, szerszámok, és természetesen majd a termés. A párt így akarja, és aki ettől a perctől ellene beszél a téesznek, azt a faluból is ki kell közösíteni, mert az erőszak a többség érdekében történik. Beke Andris, az ifjú apa, népi értelmiségi, értetlenül állt ennek az új világnak a forgatagában. Elhitette magával, hogy mindez csak álom, s rövidesen eltűnik, elszáll, mint a ködben fuldokló égen a vadlibák V betűje. Tétovázott a hazugságok, szabad utat kapott aljasságok, a mát üstökön ragadó pártemberek sűrűjében. Érettségizett falusi fiatalemberként nyitva állna előtte az út a minisztériumokig, csak el kellene fogadnia a jelent, a bűnöket, hazugságokat, képmutatást, az otromba ideológiák szajkózását. Ám a vallásos anyja által belénevelt erkölcs még most. Krisztusi korban is megálljt parancsol, s inkább vívódó, gyötrelmes éjszakák, hetek, hónapok után feleséggel, egy éves kisgyerekkel, özvegy apjával indulni készül, mert ez a világ számára itt, a faluban, elviselhetetlen. A Rác utca, mely születésétől édes felnevelő helye volt, már nem ugyanaz, mint ennek előtte. S ahogy a faluban fogynak a templomba járó hívek, úgy ereszkedik mind lejjebb a tisztesség, erkölcs, a mások iránti megértés fokmérője. Tavaly ősz óta a harmadik községben dolgozik, de csak kínlódik, munkaadói, az új hatalom hűséges fegyverhordozói nem szeretik. El kell hát menni, hátha máshol még ér valamit az adott szó, nem lebbennek meg az ablakokban a kíváncsi függönyök: hova, merre megy, kocsmába-e, vagy a templomba indul? Nem lesz megbélyegzett személy, ha nem lép be a pártba, vagy vasárnaponkint elmegy a templomba. Undorodott a falu vezetőitől, a Bárányi Péterektől, NeszólJ Bandiktól meg a többiektől, akik dühödt ellenszenvvel fordultak mindazok felé, akik a régebbi időkben beilleszkedtek a falu természetes rendjébe: dolgoztak, templomba jártak, szomszédoltak, nevelték a gyerekeiket, temették halottaikat. Ám most ódzkodtak hízelegni, kalapot emelni a dologkerülőkből, csempészekből verbuválódott helyi vezetőknek. De hát nem könnyű elfelejteni a székfűvirágoktól sárgálló legelöket a Rác pusztán, meg Vedres felé, a Járásban, ahol a kis Andris madzagostort csattogtatott a