Mi végre vagyunk a világon? (dedikált példány) [antikvár]

előszó Kedves Olvasó! Immáron a tizedik kötetet tarthatja a kezében, amit kedves, régi barátom, Bartalis Imre írt, és külön örömömre szolgál, hogy ez már a negyedik műve, ami az Alpha-Vet Kft. gondozásában jelent meg. Az előző kötetekben felfedezhettük már a paraszti élet mibenlétét egy állatorvos szemén keresztül nézve, olvashattunk a magyar állatorvoslás nagy alakjairól és történelméről, megismerhettük a magyar tragédiákat. Mikor először kezembe vettem ennek a könyvnek a kéziratát, már a címe alapján is elgondolkodtatott: „Mi végre vagyunk a világon?" A kérdések kérdése. Nincs olyan ember a földön, aki legalább egyszer el ne tűnődött volna ezen. Számos irodalmi mű, vallás és gondolkodó próbálta már megfejteni azt, amire nem létezik egyetemes válasz, hiszen mindenkinek magának keU megtalálnia a sajátját. Ez a kötet egy csodálatos kiegészítése Bartalis Imre eddig megjelent műveinek, de merőben más is. Más, hiszen sokkal személyesebb, egy igaz történet. Végigkövethetjük benne életét születése pillanatától egészen napjainkig. Egy kiváló olvas-mány a gyerekkorról, a hazaszeretetről, a megpróbáltatásokról, az útke- ¦ reséséről, a családról, a szakmáról és a hitről. Nem csak egy önéletrajzot tart kezében az olvasó, hanem egy több generáción átívelő korrajzot is. Soraimat, egy ebből a könyvből származó adventi istentisztelet részletével zárnám: „ gyertyának kell lennünk. A gyertyát, ha meggyújtjuk, fényt áraszt maga körül, ha kezünket közel tesszük hozzá, meleget érzünk és közben a gyertya lassan elég. Elmondhatjuk-e majd, ha gyertyánk lángja utolsót lobbantja, hogy életünkfolyamánfényt és meleget árasztottunk magunk körül? Mert élni csak így szabad és így érdemes!" Dr Móré Attila elnök, címzetes egyetemi docens