Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"Ó, azok a nyári vasárnapok...Ezen a nyáron anyám, az én szép fiatal anyám egyre gyakrabban jelenik meg. A távoli, ködös homályból búzavirág kék szemével fürkész mint akkor, amikor a kiskapuban állt és kémlelte az utcát, jövök-e már. Egy kérdésemre a választ sírba vitte. Sohase mondta meg nekem, hogy miért reszketnek a csillagok...Azt mondta anyám, "ma vasárnap van, felveszed a fehér ingedet és mégy a templomba". Fehér volt az ing, habfehér. Csak vasárnap volt szabad felvenni. Anyám a kapuig kísért, s onnan nézte a fiát, amint fehér ingben megy a templomba. Az inget maga mosta, kékítőben öblögette, gallérját kissé kikeményítette. Így dukált. S én kényesen kerülgettem a portócsákat, cipőm is csillogjon, amikor eblépek a templomba. Olykor-olykor visszapillantottam, ő mereven állt, mintha utoljára látna, mosolyával biztatott, hogy csak bátran menjek. Kezét kötényébe ejtette, a fia ment a templomba. Nem hiszem, hogy volt büszkébb anya a faluban."