Múlt és jelen (dedikált és aláírt példány) [antikvár]

Részlet: "MAGAMRÓL - MAGAMNAK A fennlakó a megmondhatója, véletlen születtem e sárgolyóra. Bánat volt az anyám, keserűség, apám. Ringatott idegen kéz, felnevelt egy kis közösség. Nagyi, Tánti és a zárda, hol körülvett sok apáca. Tanítottak - imádkozni, olvasni, írni és egymást mindig szeretni. Becsülettel élni, soha nem hazudni, szavahihetőnek lenni. Dolguk volt szépre, jóra nevelni. Tanítóimat dicséret, hála illeti, s köszönettel tartozom! nekik, mert nem vallottam szégyent soha. Az életem - tán nem volt enyém soha, másokért szolgáltam, dolgoztam sokat. Mindezt siker koronázta, boldogított mások boldogsága. A muzsika, dal szárnyra kel velem, belopódzott az emberi szívekbe. Ott megtelepedtem - s tán most is ott vagyok. Keleten, nyugaton, lenn délen, fenn. északon. S ha szépen szólt dalom, mely lelkem hangja Völítj. talán nem felejtik - mindenütt ott vagyok."