Nagyapám Isonzón (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóAmikor elolvastam Máté László, kassai barátunk könyvében összeállított vallomását nagyapjáról, az első világháborúról, az isonzói utazásáról, Kassa világhírű írója, Márai Sándor gondolata jutott az eszembe a szívvel megérzett időről:Ahogyan van szemetek, hogy a fényt meglássátok, van fületek, hogy a hangot meghalljátok, úgy van szívetek, hogy az időt megérezzétek. S minden idő, amit nem szívünkkel érzünk meg, elveszett idő!A szerző írása alapján a kezdettől fogva otthon éreztem magam a nagyapa - egy felföldi parasztcsalád - világában, ahol a terméketlenebb föld, a zordabb időjárás naponta sarkallta kemény munkára az ottani embereket. Ez a nehezebb örökség inkább megacélozta őket, hogy az ősök nehéz, de szép küzdelmét továbbvigyék és tovább adják. Ahol a gyermekáldás és a gyermekvállalás együtt népesítette be a családok és falvak közösségeit, ahol a családi-rokoni, és a településeken belüli szolidaritás segített a mindennapok gondjainak a megoldásában. Ezeket a szép, de küzdelmes hétköznapokat forgatta fel alapjaiban az első világháború - ahogyan akkor mondták. Nagy Háború -, amely aztán mai életünkig ható következményekkel járt. Nem kevés tanulságot hordoz egy fiatal gömöri parasztember hazáért feláldozott élete száz év távlatából sem, a cseppben ott van a tenger - egyéni és nemzeti tragédiáink.A könyv másik erőssége az isonzói utazás leírása. Jómagam is a szerzővel együtt újra jártam a szlovéniai tájakat, az Isonzóvölgynek csodálatosan varázslatos, de számunkra tragédiát idéző helyszíneit. Még kimondani is szömyií, több mint 100-5-