Napló 1959-1969 (számozott, dedikált példány) [antikvár]

Előszó és bevezető helyett mert nem tudom, hogy milyen címet is adjak ennek a fejezetnek. Ha azt írom, hogy „Előszó", akkor a hasonló témájú könyvek kedvelői megsértődhetnek, hogy miért nézem őket gyenge elméjűeknek, hiszen olvasni és értelmezni ők is megtanultak! Ha viszont azt írom, hogy „Bevezetés" a fentieken kívül, még azt is gondolhatná a kedves olvasó, hogy a rosszul megírt könyvét próbálja elöljáróban megmagyarázni a szerző. Holott erről szó sincs! Ezért a fenti furcsa cím! Őszintén zavarban vagyok! Már jó néhány könyvet segítettem napvilágra jönni, mint szerkesztő, illusztrátor, tervező, de eddig mindegyik verses kötet volt, és kezdő, fiatal szerzőiknek így próbáltam a pályájuk kezdetén valamelyest segíteni. De most egy prózai mű, egy „Útinapló" elé szeretnék néhány szót írni. Nemcsak a műfaj szokatlan a számomra, hanem a szerző személye is, ugyanis édesapámról van szó! Egy valódi, klasszikus útinaplót tart a kezében a kedves olvasó, ráadásul nem egy hétköznapi, „ma sem történt semmi" típusú naplót, hanem egy érdekes és még teljesen fel nem tárt korszak, esemény-, kor- és személyiség rajzát. A tárgyalt időszak - 1959-1969 - meglehetősen eUent-mondásos, nehézségekkel és félelmekkel terhes időszak volt. Ne felejtsük el még romos az ország, a háború sebeit sem sikerült még eltüntetni, nem beszélve a forradalom okozta lelki sebekről.