Napnyugati jövés-menés (dedikált példány) [antikvár]

„Egy ember életében nem az első és az utolsó szavak a fontosak, hanem amit közben mond el a világnak." (Sütő András) ELOSZO Claudio Magris Duna-könyvének előszavában idézi Jósé Saramagot, aki azzal kezdi Utazás Portugálián át című könyvét, hogy „előszót írni nem helyes". „Ha rászorul az utána következő szöveg, akkor nem áll meg a maga lábán, ha nem szorul rá, akkor nincs szükség í/őízora." Magris szerint az ember állapota szerint utazó, az Odüsszeia óta az élet legigazibb jelképe az utazás. A Dunát a múlt század nyolcvanas éveiben a forrásvidékétől a Fekete-tengerig bejáró író olyan térséget fedezett fel, amely számára „a mai világ egészének Bábelét, a lehetőségekben és rémségekben gazdag Bábelt is jelképezi". Az Olvasó előtt fekvő könyv rövid jegyzetei az elmúlt évtizedek közép-európai és napnyugati utazásainak néhány benyomását tartalmazzák, városok, múzeumok, képtárak, a hétköznapi élet „Bábelét". Eredetileg a Láthatatlan Sárvár honlap kulturális blog-mellékletében (http://markopeter.blogspot.hu) jelentek meg, fotókkal illusztrálva. Ha rápillantok a tartalomjegyzékre, szomorúan állapítom meg, hogy sok jelentős utazásomról nem írtam. Hiányzik Saramago Portugáliája, Garcia Lorca Andalúziája, hiányzik Szicília, Toscana.