Négyszáz nap szabadság [antikvár]

LyntonSokszor elmerengek rajta, hogyan történhetett meg velem az egész képtelenség. Hogyan kerültem annyira távol a valóságtól, hogy talán soha többé nem találom meg a visszautat? Hogyan válhatott az életem egyik pillanatról a másikra egy szürreális, folyton kavargó, ezerszínű álomképpé, mely egyszerre édes és keserű, egyszerre nehéz és szárnyalóan szabad?Már nem is emlékszem a régi önmagamra. Arra a szürke, hétköznapi lányra, aki ugyanúgy élte mindennapjait, mint mindenki más. Aki ugyanúgy küzdött, célokat tűzött ki, elérte azokat, majd rádöbbent, hogy üresebb lett az élete, mint előtte. Az egész csak végtelen harc az idővel, önmagammal, folytonos válaszkeresés: ki vagyok én? Miért érkeztem erre a bolygóra, mi értelme az életemnek? Biztosan mindenki felteszi magának ezeket a kérdéseket, mikor eltöpreng létezése miértjein. Én sem voltam kivétel.Huszonkilenc évesen azt gondoltam, sok mindent letettem már az asztalra. A tarsolyomban lapult két diploma, egy zsíros állás, egy csinos kis otthon és egy társ, akivel hat éve osztoztunk mindenen. Azt mondhattam volna, elégedett vagyok, mégsem éreztem így. Többet akartam, egyre csak többet. Hogy mégis mit, azt magam sem tudtam meghatározni, egyszerűen