Nemes Murgassy János (dedikált példány) [antikvár]

Fidélis ember volt szépapám, Murgassy János de eadem. Volt menyasszonya Tisza-Polgáron, Nagykállóban, de nem került sor lakodalomra sem itt, sem amott, mert csodálatosképen híre szállt a miskolci fehérhúsú özvegyinek, akinek az ura becsületes kékbali csizmadiamester volt, míg meg nem halálozott. Mikor aztán a lányos famíliáknál óvatos célzások estek Murgassy János vígasztalójára, még a kézfogó után is sorra cserbenhagyogatta a jegyeseit s dohogva húzódott vissza nyárádi medvebarlangba, ahogy a kúriáját széltében nevezték. Nem is vitt volna tán asszonyt a házhoz, ha a megyebálon meg nem pillantja Filakovszky Klárát. Ibolyacsokrokkal díszített fehér ruhában maga is olyan volt, mint egy virágszál. Murgassy János hoszszan elnézte, összefont karokkal az ajtófélfához támaszkodva, követte a tekintetével, ha táncba vitték s amiikor a süveges tánchoz áldottak a párok és az ujjahegye hozzáért Filakovszky Klára hófehér kezéhez, úgy megtelt a szíve végtelen, gyengéd vágyakozással, hogy szinte belefájdult. Még azon az éjszakán, negyven esztendős korában elhatározta, hogy új életet kezd. Elbúcsúzott a kívánatos miskolci fehérszemélytől, el a duhaj cimboráktól s felöltvén ezüstgombos fekete atilláját, elindult háztűznézőbe. Csakhogy a nemzetes asszonyok megint csak példálózni kezdtek a miskolci kocsonyáról, hopponmaradt menyasszonyokról, miegyébről - ezt már nem állhatta Murgassy János. Húszezer pengő forintot tett le Forgách septemvir kezébe.