Noé bandája (dedikált példány) [antikvár]

A fajok eredete - első rész - Az egész azzal kezdődött, hogy elszaporodott az emberek között a gonoszság. A sok gonosz ember között volt egy Noé nevű nyavalyás is, aki semmiben sem különbözött a többi nyavalyástól. Egy dolog azért történt vele, ami másokkal nem: egy szép napon beköszönt hozzá az Úristen. Az Úr kiöntötte a szívét a megszeppent gazembernek. Elmondta, mennyire fáj neki, hogy csodálatos teremtménye, az ember így letért a számára kijelölt útról. Gonosz lett, ostoba, lusta és kövér, haszonleső, nemtörődöm, mosdatlan és hisztérikus. Ezért, folytatta, pár nappal ezelőtt úgy döntött, hogy egy hatalmas özönvíz áldásos segítségével kipusztítja a világot minden földi élőlénnyel egyetemben. De aztán újragondolta a dolgot. Rájött, hogy mennyire hiányoznának az állatok. Ezért úgy döntött, hogy életben maradhatnak. Hiszen az állatok nem tettek semmi rosszat. Csak volt egy kis probléma: azok a félkegyelműek egy kisebb vihart sem képesek túlélni, nemhogy a világvégét. Az Úr úgy okoskodott, hogy egyetlen embernek üzletet ajánl. Ha ez az ember átszállítja az állatokat a vízözön utáni világba, cserébe kap egy utolsó utáni esélyt, megtarthatja nyomorult életét, és azt kezd vele, amit akar. Vagy amit tud. Neki meg ne kelljen már annyit járatni a pofáját. Az ember kapott kellő észt és tudást ahhoz, hogy ezek után megértse, mi a helyes és mi nem. 7