Oldott kéve (dedikált példány) [antikvár]

A molochtól való szabadulás katartikus élménye bizakodóvá tett bennünket és mind a térség népeit.Magam is azt hittem akkor, hamarosan minden jóra fordul, hisz a féreg nem belül rágott, a sok förtelem, undokság, szenvedés, ami osztályrészünk volt, a durva túlerő önzéséből eredt. Tévedtem. A Rossz nem csak kintről jöhet Bennünk, köztünk is lakozhat. Meg kéne szabadulni tőle. Mert addig nem lesz feltámadás, ameddig nincs megtisztulás. Pedig nagyon itt az ideje. Az oldott kéve egyre csak bomlik, hanyatlik, pusztul. Vészesen fogy a nemzet. A körbenyesegetett Magyarországon és kívüle egyaránt. A szórvány szinte végóráit éli. Nincs sürgetőbb teendő, kötelesség, mint nagy közös akarattal újrateremteni a nemzet egységét. Ma ez még csupán álom, de ne hagyjuk szertefoszlani! Kövessük a hívó hangot, hogy az egykorvolt realitás - a méltányosság és a méltóság jegyében - újra élő valóság legyen!