Ördöglakat [antikvár]

ELŐFUTAM ÉS RÁVEZETÉS 081023 A Motoros és a Színész Florida Mindent hallok, már harmadszor kérdezed ugyanazt- hangzott a kissé nyers válasz A Színész megrettent ettől a szokatlan tónustól. Pedig megszokhatta volna már huszonöt év instrukcióit átélve, hogy nem mindig falatoz jó kedvvel az ember a kimondott szavakból. Nem szólt többet, nem kérdezte meg a ugyanazt". A Motoros már egy órája állt a korlátnak dőlve. A távoli hidat nézte meredten, mintha új formát öltött volna az öblön átfektetett fémháló, melyen megrezzentek a lenyugvóra készülődő nap sugarai. Lemeztelenedve talán az ember is ilyen lesz- gondolta- ha kiterítik a két part között, mikor már nem élet, de még nem túlvilági lebegő. Csak szenvedély nélküli test. Szinte semmi. Egy anyaghalmaz. Érzéketlen hídpillér. Rajta át-átgurul ezer autó a lenyugvó napban. Az emberen éppúgy átsiklik megannyi annyi valami, ki tudja mi, még végül összecsuklik az amortizált test, korrodált semmi. Hulladék. Ilyen lesz egyszer ez is, ez a tündöklő tampai híd. Végül jönnek a segédmunkások, kocsira rakják a törmeléket és elszállítják egy hatalmas temetőbe. Ott már ör sem lesz? Nekem azt ígérték, abban a kapuban, amin én átlépek, őrök állnak. De milyenek? Milyen ruhában és egyáltalán: hol lesz ez? Itt hirtelen megakadt a gondolat fiitam. Ideges borzongás járt le-fel az agyában. Érezte, hogy valaki áll mögötte. A Színész volt. Egészen megfeledkezett róla. Hátrafordult. A Színész a vizet nézte, a szüntelen táncoló tengeri hullámokat. Most talán éppen őket faggatja- fiitott át rajta a felismerés. Az örök idealista, a naiv gyerek. Sose nö be a feje lágya. Pedig benőhetne már, mert kevesebb van hátra, mint előre. Neki mindig faggatni kell valakit? De miért éppen engem? Ki küldte, mi a fenét akar tőlem? A Színész felemelte szemét a vízről, tekintete találkozott a Motoros tekintetével. - Kérsz?- emelt fel a stég deszkáiról egy boros palackot és egy üres poharat. Azt mondtad, iszol velem. - Milyet hoztál? - A kedvenced. - Merlot? - A rovásírásos. A Simon pincéből. - Tölts nekem is. - Kihoztam a hozzá illö lemezt. Feltegyem? - Mi van rajta? - Beethoven. - Mozart? - Az is. Meg Sibelius. - Az nekem hideg itt, Floridában .és még mi van rajta, hogy jobban csússzon, mámorítson és véremmé váljon ez a majdnem fekete nedű? Egerből hoztad? - Igen. Dobó vére. Lángoló vörös Van még rajta Hummél, Faúré. - Ballada, ballada. Talán, talán sok év után. Majd rájövök, hogy van még rajta kívül Ördöglakat ^