Öregtorony [antikvár]

Az Úrnak 1552. esztendejére igencsak sötét viharfelhők gyűltek össze Magyarország egén. Nyár elejére már csak az volt a kérdés, hogy mikor fog lesújtani belőlük a villám, mekkora égzengés kíséri majd, s mit visz el a lezúduló áradat Az idő tájt már évtizedek óta alig sütött a nap a szegény magyarra. Budát az ország középső részével együtt megszállta a török, a nyugati és északi maradékán Habsburg Ferdinánd uralkodott, míg Erdélyben a választott magyar király - majd aztán 1556-tól fejedelem - kormányzott, már, amikor a szomszédság békén hagyta. A három részre szakadt ország egyesítésére kevés esély maradt, s amikor Ferdinánd 1551 telén mégis megpróbálta, nem volt rajta Isten áldása. Talán nem szegény jó Fráter György megöletésével kellett volna hozzákezdenie Jöttek-mentek az idegen hadak, s pusztítottak mindent, amit értek. Ebben a keresztény zsoldosok éppen olyan buzgók voltak, mint a törökök, a köpönyegforgató főurak, vagy akár a fizetetlen, rablóvá vedlett hajdúk. Az emberek sokfelé földönfutókká lettek, korábban virágzó vidékek szenvedtek az éhínségtől, falvak, városok, templomok, kolostorok váltak a lángok martalékává. Bizony, szertefoszlott a hajdani magyar dicsőség, az erőskezű Mátyás király halála után elég volt két szűk emberöltő, s amint azt a krónikás feljegyezte: ebek harmincadjára jutott az ország. Szent István király azonban halála óráján nem hiába ajánlotta népét Szűz Mária oltalmába: amikor veszély fenyegette az országot, csak kerültek olyanok, akik készek voltak akár az életüket is adni azért, hogy a haza ne vesszen el. Van-e olyan magyar ember, aki nem hallott Szondy Györgyről, Dobó Istvánról, Bomemissza Gergelyről? E vitézek híre eljutott sokakhoz, a jó Szalmatercsy Mihály neve azonban keveseknek cseng ismerősen. Őt és a bussai vár védőit elfelejtette a hálátlan utókor, bár Tinódi Lantos Sebestyén még idejében verselt róluk pár sort. Jó persze, hogy az ember felejteni tud, de a bussai vitézek nem ezt érdemlik! Azért, hogy emlékük ne enyésszen el, mint alkonyatkor az árnyék, álljanak az alábbiak.